Tosii egy héttel az után, hogy hozzánk költözött, már megtanult röfögni - gondolom, mindenki hallott már mopszlit lélegezni. Mivel az orruk sokkal magasabban van, mint egy átlagos kutyának, szuszogás helyett meglehetősen érdekes hangoat adnak ki. Kicsit olyan, mintha egy kismalacot az ember takaró alá rakna és csiklandozna.

Körülbelül két hónapos lehetett,amikor először sikerült ugatnia. Egyet. Hát attól úgy megijedt először! Azóta rendszeresen gyakorolja a kis csipogó ugatását. Leginkább akkor használja, ha épp enni készül. Naponta háromszor eszik, reggel, délben és este. Ilyenkor már öt perccel az etetés előtt az ember sarkában jár, ha éppen megállunk egy-egy pillanatra, rá is ül, hátha az segít, hogy gyorsabban juthasson az ennivalóhoz. 

Általában a mosogató felett készül az étel, így akárhányszor el szeretnénk mosogatni egy poharat vagy megengedjük a csapot, eszeveszett patadobogással száguld a kis mopszli a konyhába, hátha... Amíg meg nem látja, hogy elindulunk a tálkájával, a lábunkra támaszkodva próbál kukucskálni és az orrával böködve noszogat, hogy igyekezzünk, mert bizony ő már rettentően éhes! :)

Amint elindulunk, eszeveszett ugatásba kezd, pörög és forog minden egyes lépés után, hátrapillantgat futás és pörgés közben - ez már eleve hatalmas teljesítmény! Letenni persze nem lehet a tálat, mert hiába körülbelül 10 centis marmagassága, már fél méterrel magasabban benne van a buksija.

Naponta 75 grammnyi ételt eszik, így őrizzük meg az alakját - amúgy szerintem bármennyit képes lenne felfalni. Tényleg bármennyit. Arra leszek majd kíváncsi, hogy lehet majd átszoktatni a kétszeri evésre... Ez a három is kevés neki...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.