Mostanában egyre többet sétálunk kinn az utcán, már amikor az idő megengedi. Tos ugyanis kicsit még fél az esőtől, és amikor megérzimagán a cseppeket, máris iszkolna be a házba :) Gazdi1 múltkor elvitte a tatai Öreg-tóhoz, ahol hosszú órákon keresztül játszottak. Póráz nélkül is egy kicsit! És senki nem veszett el, de nem ám! A többi kutya próbált barátkozi velük, ám Tosii nem volt olyan hangulatban, inkább elbújt előlük. Azt hittük - akkor még -, hogy netán fél tőlük. Tegnap azonban kiderült, hogy eddig csak jól megjátszotta a kis szendét. Gazdi2 egészségügyi sétára vitte, amikor egy idegen ( még minden kuty az mondjuk, de ez nagyon) németjuhász keveredett hozzájuk.Gazdája sehol... kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz itt, ha éppen mopszot akar ebédelni az a nagy jószág. Tosii  simán tűrte a fenékszaglászást, bár játszani aztán nem akart. A másik ezt megunhatta, mert sértődötten hátat fordított neki és éppen menni készült, amikor a világ legviccesebb ... Nem is tudom, minek nevezzem, amikor egy nem egészen tizenkét centiméter marmagasságú törpeeb ugrálva rohan egy kifejlett juhászkutya után és ugat rá, hogy "hogy mersz itt hagyni???". Majdnem elrántott... Az esti sétát viszont muszáj lesz ezentúl a szürkületre időzíteni, mert a kis bohóc fél a sötétben, és lámpafénytől lámpafényig rohan remegve. Többet egyelőre nem megyünk ki ilyen későn.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.